Budapest ----> Gerencepuszta ~ 144 km.
Huberlaki-tó
Több éve hallom, jön velem szembe, némi túlzással "kísért" ez a napjainkban már elég népszerűnek modható kirándulóhely, a hírekben, honlapokon a Bakony egyik csodájaként emlegetett Gyilkos-tó. Jónéhányszor volt már tervben a felfedezése, de valamiért mindig lemaradt...
Barátaimmal egy csodás nyári napon, amikor a hőséget valójában csak erdőben lehetett elviselni, elindultunk Bakonybélre, hogy Gerencepusztát, az Odvaskő panzió melletti ingyenes parkolót megcélozva elinduljunk a Huberlaki-tó felfedezésére.
A parkolóból a kék kereszttel jelzett turistaúton juthatunk el a tóhoz. Az út könnyen járható, átlagos kondicióval a család minden tagja kényelmesen tempóban, gond nélkül teljesítheti a túrát. A táj gyönyörű! Az erdő hangulata, a lombok között áthatoló fények játéka, a megszámlálhatalan pillangó... és nekem beugrott egy kép, melyet sokszor megéletem már Sopronban, a Lővér szálló környékét övező erdőkben. Csend van. Nem tudom ez mennyire általános, de ebből az erdőrészből nekem nagyon hiányzott a madarak koncerje, melyet más kirándulások alkalmával lenyűgözve szoktunk megállva, hosszasan hallgatni. Tavasztól őszig sokszor csak ezért megyek, megyünk el akár csak egy erdei sétára is, hogy meghallgassunk "egy" koncertet.



A kék kereszten haladva, azért ne rutinból sétáljanak, kérem figyeljék a jeleket, mert (hogy ez a mi fogyatékosságunk, vagy többen tértek rá egy... majd fordultak vissza...) egy-két jelzés talán nem a legjobb, pontosabban a legjobban látható helyen van. A beszélgetős nézelődős séta alatt rohannak a percek. Nem írnék időt, hogy mennyi idő alatt lehet teljesíteni az utat. Egy óra, másfél óra, két óra... ez oly változó, és ha kirándulunk nem mindegy? Töltődünk, kikapcsolódunk, beszégetünk... és megérkezve a "Tó" táblához, melynek jelzését követve a tó egyszer csak előttunk terem.
Nos... Itt kérek elnézést mindenkitől, és lehet, hogy ez rólam szól, de nekem egy picit már tele puttony ezekkel a jelzőkkel. Óbányai szépséget valaki elnevezte magyar Svájc-nak. A bokodi bezárt erőmű hűtőtaván álló stégeket úszó faluként hívják, de egy túlművelt egyén tollából már olvastam azt is róla, hogy magyar Maldív-szigetek...
Igen ebbe a sorba került be nálam a Huberlaki-tó is. Hasonló látható Tatán, a Fényes Tanösvényen... tehát ez a nem túl nagy, kb. 15-20 perc alatt körbesétálható tavacska úgy szép ahogy van. Egyszerű, kicsi, mesterséges, tulajdonképpen vaditatónak készült, de a kiálló törzscsonkok látványának köszönhetően közismertebb, mint kiálló fatörzsek nélküli társai, de hangsúlyoznám, hogy mint magyar tó legyünk rá büszkék, és vigyázzunk rá! Nem Erdélyben van, hanem Magyarországon. A partjának a hossza nem ~3 km, legnagyobb mélysége sem...


Nagyon sajnálom, hogy úgy, mint Huberlaki-tó, igen kevesen ismernék fel, hogy miről is beszélek. ...talán a Jég veled c. filmben van egy mondat, melyet most nem szó szerint idézek:
Ne akarjunk mi Svájciak lenni, mi Jamajikaiak vagyunk! Üljünk úgy be abba a bob-ba, mint Jamajikaiak... Tehát mit is akarok ezzel mondani? Legyünk büszkék magunkra, ne akarjuk természeti kincseinket más tájak, országok látványosságaihoz hasonlítani! Ne akarjuk... Hiszem, hogy ha nyitott szemmel jár, s kel a világban, hazaérve folyamatosan azon fog csodálkozni, hogy például ilyet Portugáliában láttam, ilyet... Oly csodás országban élünk! Legyünk rá nagyon nagyon büszkék!!!
Nos visszatérve a tóhoz, a látvány mesés. A csonkok némelyikén élet sarjad, a rávetülő fények játéka, a viz tükrözödése, a tavacska élővilága, anélkül is meseszép, hogy ámulatról, misztikumról... beszélnék!

Értékelés:Egy tökéletes családi kirándulás, mely a természet szépségei iránt nyitott embereknek kiüresíti a túlcsordult elméjét, a napi gondok ha órákra is, de háttérbe szorulnak...
Készült: 2025-08-25
