Budapest ----> Acsaújlak ~65 km.

 

Prónay-Patai-kastély

A 3-as úton Aszódnál Iklad felé fordulva, helyenként nem túl jó minőségű úton érünk el Acsára, mely a Cserhát lábának a legszéle után található picivel. Az út mellett láthatják a Prónay-kastélyt, egy elég elhanyagolt környezetben. Ez a kastély nem látogatható… A helyiek már tudni vélik ki lesz az új tulajdonos, de ez csak szóbeszéd ...természetesen.

Innen valóban csak náhány perc az út Acsaújlakig. A kastély már messziről felhívja magára a figyelmet!

A bekötő út pont a kastély bejáratához vezet, ami nem a "hivatalos" bejárat, de majd meglátják, Minden pompásan ki van táblázva! HA bejárat zárva van ne csüggedjen, Biztos van valahol egy telefonszám, melyet ha felhívnak, a biztonsági őr hamarosan ott terem, s kezdődhet a túra!. 

Elindulva a kaputól, nem tudtam mi vár rám, csak az láttam, hogy az épület nagyon szépen rendbe van tartva. Az első döbbenetet a kastély mellett “elterülő” medence szolgáltatta. Nem is értettem mit keres itt, de később mindenre fény derült!

Egy nagyon kedves hölgy várt a teraszon. A túra alatt nagy szeretettel s részletességgel mesélt a kastély múltjáról, s jelenéről.  Felhívja figyelmemet apró kis részletekre, a vadászkürtre  emlékeztető csillárra, az ablakok üvegében visszaköszönő motívumokra. Mesél a Patai és Prónay család viszonyáról… és én elhiszek mindent, amit mond, hiszen akkora szeretettel teszi, hogy csak ámulok! ...ezért imádom a vidéki kis kúriákat, kastélyokat. Aki ott él, ott dolgozik, a szívét, s lelkét átnyújtja a gondolataival is!

Nagyon fontos  tudni, hogy ebben a kastélyban időről-időre életmódszerűen itt lakik a tulajdonos, és a családja. Vannak olyan részei a kastélynak, melyek nem látogathatóak, hiszen az a család birodalma. A lezárt folyosókra be sem kukkantottunk, csak elmondta a hölgy, hogy arra mi van. A túra a pincében ért véget, ahol felhívom a figyelemet “ablakokra”, mely a bor készítésének fázisait mutatja be!

Persze, meglepő a nagy televízió a nappaliban, és még néhány más dolog, de ...és most meghasonulok önmagammal. Számtalanszor írom egy kastély bemutatásakor, a letűnt kor stílusához nem illeszkedő anyagok lehangoló létét, de itt és most nem teszem. Ez a kastély úgy jó, ahogy van. Nem zavart a szobákban, a “modernebb” bútor, nem ágálok sok olyan dolog miatt, amibe eddig minduntalan “belekötöttem”, nem...

Vajon miért lehet ez? Nem tudom, ez egy érzés, melyet fokozza az a kép, hogy a tulajdonos folyamatosan szépítgeti a tulajdonát.

A kertről külön szeretnék szólni!  No nem azért, mert valami aztmindenit csillogással hívja fel magára a figyelmet. Van itt egy apró kis tavacska, melyet a látogatásom előtt tisztítottak ki, a tavat tápláló patakon kis hidak "ívelnek át", a gyermekeket játszótér várja, és elvileg nem néznek ferde szemmel a házigazdák, ha zsibongás töri meg a csendet  ...de akár az elemózsiát is elfogyaszthatják, megpihenhetnek, megtervezhetik, hogy merre tovább!

 

Értékelés:

Ha erre jár, ne hagyja ki ennek  a kastélynak a felfedezését! Szépség, kedvesség…

 

 

 

 flag=