Budapest - Szob ~ 75 km.
Akár merről, s akár milyen közlekedési eszközzel érkezik Szobra, javaslom, hogy a komptól induljon el az Ipoly torkolatához. Mivel én különös vonzalmat érzek a Duna iránt, mi mást is javasolhatnék, minthogy az ártéri árnyas, néhol keskenyebb, máshol autónyi szélességű “ösvényen” sétáljanak el a torkolatig. Az út nem túl hosszú, és az "igazi szépsége" igazából a torkolat közelében kezd megmutatkozni.
Igen, be lehet jönni több helyen autóval is, de ezt a lehetőséget, szerintem javarészt a horgászok használják ki. A táj szépségeire kíváncsi, a felfedezés gyönyörében fürdőző vándorok, szerintem inkább a sétát választják.
A torkolat homokos fövenyét a nap sugarai hamar felmelegítik, lehet napozni, kicsikkel várakat építeni a lassan mélyülő folyóban fürdőzni… de ennek természetesen az egyik kulcsa a viszonylag alacsonyabb vízállás, mely azért mostanság nem annyira ritka.
A tervünkben mindössze a homokos torkolat “meghódítása” szerepelt, egy kis napozással, meditálással, de beszippantott minket az Ipoly. Elsétáltunk a Sávoly-hídig, mely hazánkat, Szlovákiával köti össze. A híd tervezője, s egyben névadója, Sávoly Pál mérnök volt.
. 
A vasúti híd járdáján gyalog, illetve kerékpárral is biztonságosan át lehet kelni. Először csak az Ipolyt szerettük volna a “magasból” megnézni, ám nem bírtunk a “vérünkkel” s ha már Szlovákiában vagyunk, visszasétáltunk a Dunához. A torkolat innen még pompázatosabb képét mutatta meg! A magaspartról rátekinteni erre a szépségre, igazán lenyűgöző élmény!
A két folyó találkozása, a csodásan tiszta víz, az itt-ott látványosan lubickoló halak, a… Én beleszerettem a táj mozgalmas csendjébe, színeibe, illatába! El nem ítélhető módon nem siettünk vissza Magyarországra. Letelepedtünk egy apró fövenyen. Beleolvadva a természet egységébe, próbáltuk magunkba szívni mindazt a szépséget, mely előttünk terült el. Repült az idő a szeptemberi napsütésben, mely talán az esztendő utolsó igazán “forró” napja volt.
A visszaút sokkal rövidebb volt, mint… de ez persze csak egy érzékszervi csalódás lehetett! A homokos torkolat közelében kutyák játszadoztak a sekély vízben, a parti fák védelmében felállított sátor se állt már…
Mindenképpen szeretnék egy szót szólni egy kis virágról, melyet sok helyen láttunk, és szerintünk ez az őszi kikerics, melyről mindenképpen tudni kell, hogy hazánk legmérgezőbb növénye! Itthon az Ipoly melletti réten láttunk belőle rengeteget, Szlovákiában csak egy két helyen figyeltünk fel rá. A lényeg, hogy ha ilyet látnak, ne szakítsák le, s ne engedjék meg a kutyának se, hogy megrágja, mert halálos mérgezést kaphat!
A torkolat és a komp között van egy kis tó, melyet a térképen is láthat. Mi csak megnéztük, de elég mocsaras illata volt, így nem is nagyon küzdöttünk azon, hogy partmenti ösvényeket keressünk…
Értékelés ****
Engem elvarázsolt ez a “nagy találkozás”. A barnásan csillogó Ipoly, s a kékesen tündöklő Duna egy nagyon békés arcát mutatta meg nekünk, mely tudom, nem mindig ilyen édeni. Ettől függetlenül ajánlom nagy szeretettel, csaknem minden korosztály számára , minden évszakban ezt a kirándulást!
