Budapest - Tsitári -forrás ~ 80 km.

 

Tsitári forrás – Mária kegyhely

 

Dégelypalánk és Hont között talán "félúton", a Hont-Csitári források buszmegállónál van egy keskeny aszfaltút, melynek a végén egy áll egy aprócska kápolna, melyet alig lehet észrevenni, annyira megbújik a fák között. A kíváncsi vándor, aki erre az útra rátér, s végig megy rajta, megeshet, hogy először csak a majorság állatai mellett időzik el. A lámák, szamarak, magyar tarka tehenek melletti bámészkodás után talán még mindig nem a tujasor mögötti kincs tűnik fel a látógatóknak, hanem még mindig a majorság látványosságai ragadják el a tekintet. A Farm kávézó,  a Pásztor Múzeum, vagy az Erdei Vándortábor jurtája, mely talán még mindig jobban a fókuszban van, mint a kegyhely kápolnája....

A látogatásom előtt eső áztatta a tájat. Ez nem okoz gondot a kegyhely megközelítésében, hiszen a parkolóig aszfaltos út vezet. 

A bejáratnál elolvasható a kegyhely, valamint a forrás története, és látható a pásztorfiú szobra is, aki...

A történet szerint valamikor a forrás mellett egy fakereszt állt. Egy pásztor és vakon született fia sokszor legeltette erre a nyáját. Gyakran imádkozott a keresztnél és az apa minden alkalommal megmosta a gyermek szemét a Kutyika vizével, amíg az egy napon meggyógyult, s látni kezdett. A fiú felnőtté válása után egy Mária szobort faragott, mely a kápolnában látható. 

Egy másik legenda szerint, a forrásnál 1852 nyarán egy váci asszonynak „imádkoztában" megjelent Szűz Mária. Az asszony a csodálatos eseményt elmesélte a helyieknek, majd hazatérte után a váciaknak is, ahonnan „ötszáz hitbuzgó aszszony"-nyal tért vissza a Kutyikához, „kik lobogókkal, énekekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent szűz Máriát." A váci asszonyok a forrás mellé egy kis kápolnát építtettek, amelynek falára „al fresco, egy a kútból kiemelkedő kis leányt, szűz Máriát ábrázolót pingáltatának." Ez a freskó 1865-ig volt látható, majd az új festmény már a csodalátó asszonyt és a neki kisleány alakjában megjelenő Szűz Máriát ábrázolta. 

A "kert" árnyas fái alatt a legnagyobb hőségben is hosszasan el lehet üldögélni... igen, nekem itt is van valami marasztaló, valami megfogalmazhatatlan, igen, jó itt lenni, jó itt elidőzni, jó érzés a  hűs forrásvízből kortyolgatni... és jó érzés végignézni a „lourdes-i barlang táblácskáit" is! 

Látogatásomkor a kápolnában keresztelők voltak, így a vendégsereg távozása után, s az ajtó zárása előtt eltölthettem egy kis időt a kápolnában. Valóban pár perc volt, amíg Isten kicsiny házában voltam, de azt éreztem, hogy a "kertbeli" séta, és üldögélés fénypontjaként rögzült bennem az a pár pillanat!

Ahogy korábban írtam, nagy esőzés után érkeztem, talán a napsütéssel együtt a káponához. A kertben, egy környékbeli férfi mesélte, hogy a kápolnától nem messze van egy alagút, mely a legenda szerint Drégely váráig vezet, s a vár vitézei ezen az alagúton jöttek le a közeli kereszthez imádkozni. Ennek az alagútnak, (Szondi-alagút), s a környékének a felfedezése, egy következő kirándulás cáéjapontja lesz. Talán ha néhány nappal később érkezem, és kevésbé saras az út, bátrabban indulok el a barlang felé, de látogatásomkkor, a legbölcsebb döntés az volt, hogy "majd máskor"...

Nem tudom kihagyni, hogy ne írjak egy mondatot, egy nagyon kedves, s barátságos  kis macskájáról. Ő az, aki mindhová bejáratos, akit mindenki megsimogat, akit talán sokan haza is akarnak vinni, mert annyira kedves... de Ő itt van otthon!

 

Értékelés ****

Biztos vagyok abban, hogy nem mindenkinek szól el a program, ám aki ide ellárogat... ismét gatdagabb lesz egy eldugott kinccsel!

Frissítve: 2020. július.

Flag Counter