Tatai vár
Az Öreg-tó partján, a XIV. században emeltette birtokközpontjaként a vár első épületeit a Lackfi bárói család.
A törökkel vívott nikápolyi csatavesztés után a Lackfiak szembefordultak az uralkodóval, ezért két vezető családtagjukat az ellenpárt megölette, hatalmas váruradalmaikat elkobozták tőlük. Mivel a vár közelében emelkedtek a Vértes hegységének kiváló vadászterületei, királyi parancsra jelentős méretű építkezések kezdődtek el, ekkoriban alakult ki a négy saroktornyos, zártudvaros uralkodói rezidencia, melynek védelmét a vizesárok látta el.
Virágkorát a XV. század jelentette, amikor többek között Hunyadi Mátyás király is szívesen időzött itt és Bonfini itáliai humanista történetíró is a legnagyobb elragadtatással írt a várról. A XVI. század már a hanyatlás jeleit mutatta, a Budát elfoglaló török seregek egyre közelebb nyomultak Tatához, melynek várkastélyát a Habsburg hadvezetés által kirendelt itáliai hadmérnökök igyekeztek az ágyúkkal vívott harcászat szabályainak megfelelően megerődíteni. Sorra bontották le a magas tornyokat, köveikből alacsony, de vastag falú bástyákat létrehozva.
A királyi végvárrendszerben Komárom és Győr elővárának számított, így az ellenséges csapatok mindent megtettek elfoglalására. 1545-ben a felvonuló török sereg első felszólítására feladta Tasso Hannibal zsoldos kapitány, akit gyávaságáért a haditanács lefejeztetett. Később a királyi csapatok visszavették, de mivel kiépített védőművei ellenére sem számított elsőrendű végvárnak, sűrűn cserélt gazdát. 1597 tavaszán például Pálffy Miklós királyi főkapitány emberei török ruhába beöltözve, éjszaka a kapu előterébe kértek bebocsátást, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát, majd a bedöntött kapun keresztül visszafoglalták a várat. Utolsó katonai ostromára 1705-ben került sor, amikor a várbeli hajdúk kaput nyitva Vak Bottyán kuruc generális csapatainak, együttes erővel levágták a védekező császári zsoldosokat.
A XVIII. században az Esterházy hercegi család jelentős mértékben átalakíttatta az egyetlen, még meglévő középkori lakószárnyát, ezzel megváltoztatták eredeti homlokzatát. Az 1960-as esztendőkben megtörtént műemlékvédelmi felújítása, falai közé vármúzeum költözött, melynek termeiben a távolba vesző múlt tárgyi emlékeit nézhetjük meg.
A királyi végvárrendszerben Komárom és Győr elővárának számított, így az ellenséges csapatok mindent megtettek elfoglalására. 1545-ben a felvonuló török sereg első felszólítására feladta Tasso Hannibal zsoldos kapitány, akit gyávaságáért a haditanács lefejeztetett. Később a királyi csapatok visszavették, de mivel kiépített védőművei ellenére sem számított elsőrendű végvárnak, sűrűn cserélt gazdát. 1597 tavaszán például Pálffy Miklós királyi főkapitány emberei török ruhába beöltözve, éjszaka a kapu előterébe kértek bebocsátást, ahol felrobbantották a szekérre helyezett petárdát, majd a bedöntött kapun keresztül visszafoglalták a várat. Utolsó katonai ostromára 1705-ben került sor, amikor a várbeli hajdúk kaput nyitva Vak Bottyán kuruc generális csapatainak, együttes erővel levágták a védekező császári zsoldosokat.
A XVIII. században az Esterházy hercegi család jelentős mértékben átalakíttatta az egyetlen, még meglévő középkori lakószárnyát, ezzel megváltoztatták eredeti homlokzatát. Az 1960-as esztendőkben megtörtént műemlékvédelmi felújítása, falai közé vármúzeum költözött, melynek termeiben a távolba vesző múlt tárgyi emlékeit nézhetjük meg.
Tata vára - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés
forrás: www.majkikolostor.hu