Budapest ----> Rácalmás ~ 65 km.

schiffe-0020.gif von 123gif.de

 

Talán 2016-ban hallottam először a rácalmási "édenkertről", ám valamiért jónéhány esztendőnek el kellett ahhoz telnie, hogy az Országjáró kicsiny csapata bejárja ezt a csodás települést, és a természetvédelmi oltalom alatt álló Nagy-szigetet!

Rácalmás településképe elképesztően szép! Gondozott, rendezett, tiszta... és talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy példaértékű az, ami itt működik! A település számos helyén kis tábla hirdeti, hogy adott kis "kertecskét", virágos területet melyik család gondozza! Igen, talán itt van annak a kulcsa, amitől odáig vagyok, gazdája van "mindennek"! 

Kerékpárút, köztéri szobrok, templomok, Millenium park egy csodás tóval,  a partján egy fantasztikus játszótérrel, kis színpaddal, az Ófalu csodálatos, és egyben védettséget élvező házai, az utolsó megmaradt trafik, mely ma múzeumként funkcionál, a Kovács Galéria, és a Jankovich-kúria... nos számtalan olyan látnivalót tartogat Rácalmás, melyről hosszabban is lehetne írni, de én itt és most ez nem teszem meg! Az ok egészen egyszerű. A Rácalmási-szigetek, melyet a Rácalmási Duna, illetve a Duna főága ölel körbe olyan elképesztő élményfaktort képvisel, melyhez fogható természetes szépségből sokkal többre lenne szükség!

A Jankovich-kúriától pár perc séta a Duna-part. A kisváros rendezett képe a partra leérve mit sem változik! Kajak, és kenu kölcsönző, a Vizi Gábor vízitúra megállóhely csodás épülete... és a part, ahol az extra alacsony vízállás miatt, 2022 nyarán a kikötő némileg funkció nélkül maradt, ám ennek ellenére a Duna, még ilyen "csordogáló" képében is csodálatos! 

A kikötő melletti "forrástól" indulunk a hídhoz, mely mindössze néhány lépés, és pár perc séta. 

Nem gondolom, hogy a természet szerelmesei megállás nélkül át tudnak sétálni a hídon. Az alacsony vízállás egy különös képét mutatja meg a folyónak, mely talán kicsit békésebb, nyugodtabb lehet, mintha akár egy méterrel is magasabb lenne a vízszint... Besétálva a szigetre, valami megváltozik, valami átlényegül, valami más lesz. A csend egy új dimenziója érkezett meg hozzánk, mely a szigeten való séta teljes időtartama alatt velünk volt. Gondozatlan, háborítatlan? Kár ezen filozofálni, hiszen nincs sok értelme! Kikapcsolódni, szellemileg felfrissülni érkeztünk ide, és ez itt szerintem garantált! A hídtól nézve a sziget bal oldalán elvileg van két tanösvény, ám az állomásait jelző táblák közül, jó ha néhánnyal találkoztunk. Jó lenne áldozni rá, sokan pillantanának bele tüzetesebben ennek a csodálatos vidéknek a "titkaiba", és ismerkednének meg a sziget élővilágának különleges egyedeivel. Írom ezeket a szavak úgy, hogy pont arra, a talán három táblára leltünk rá, mely erről szól, de ez pusztán a szerencse műve volt! Tehát ne készüljön úgy, hogy szigetszerte, térképek, nyilak a kirándulók tájékozódását segítő "eszközök", esetlegesen padok és asztalok várják önt. Mindössze a turistajelzés az egyetlen biztos pont, ha ide ellátogat!

A Rácalmási-szigetek, a negatívnak tűnő gondolataim ellenére is egy kisebb paradicsom! Viszonylagos gondozatlansága, teszi azzá, ami. Számomra itt egyesültek a Kányavári-szigeten, és a váci Ártéri-Tanösvényen megélt élmények, melyekhez párosult még egy kis gödi Homoksziget "érzés" is. A háborítatlanságnak, és holt erdőnek köszönhetően színes rovarvilág népesíti be a területet, melynek nagy valószínűséggel csak mi, emberek nem örülünk annyira! A rovarok mellett, a madárvilág is elképesztően gazdag! Nem mennék bele abba, hogy milyen madarakat láttunk, mert nem tagadom vannak vakfoltjaim! Egy madárlesen csendben üldögélve láttunk szürkegémet, az égbolton időnként feltűnt néhány ragadozómadár, mely miután utánaolvastam, akár rétisas is lehetett. Az erdős részeken számtalan énekesmadár bűvölt el bennünket  rögtönzött kis koncerttel, melybe a harkályok kopogtatása, az odvas fák különösen misztikus kongása oly csodásan belesimult, mintha egy tökéletesen megrendezett koncert részesei lennénk! Az írások szerint a természetvédelmi területen, ha szerencsések láthatnak még fekete gólyát, kerecsensólymot, de halászsast is!

A jól járható széles földutakról itt-ott keskenyebb ösvények ágaznak le.  Mi bejártunk néhányat, és rejtett kincsekre leltünk! Az egyik ilyen kincs  kicsit ingatag, de a még járható bürühíd volt. A bürü, a Dél-Dunántúlon használatos tájszó. A kisebb folyókon, patakokon átívelő fa pallókból készült egyszerű hidakat nevezik így! Tehát a jobb napokat is megélt bürühídon, a mocsár felett sétálunk át. A mocsár, mely inkább csak mocsárrét, a szárazságnak "köszönhetően" nem mutatta meg igazi szépségét, de talán nem is baj, hiszen volt idő figyelni a lábunk alá is, hogy még véletlenül se lépjünk olyan pallóra, melynek tartóssága megkérdőjelezhető! A mocsár, mely inkább az ártér része lehet, így is csodás! Ezernyi vadvirág, illatok, színek, árnyalatok...  A hídon átérve a  ösvény már csak sejthető, hogy merre kanyarog. Önre van bízva, hogy kisétál a Dunához, vagy visszafordul. 

A széles jól sétálható földútra visszatérve elérünk egy, az út szintjénél mélyebben lévő kis területhez, mely eredendően a Dunának egy benyúló ága, de gyanítom, hogy most csak azért látunk benne némi vizet, mert a látogatásunk előtt megérkezett a várva várt eső! Megpillantva az ösvény melletti megfigyelő házikót, felmentünk egy kis nézelődésre. A lépcső mellett ugyan volt egy szalag, mely akár azt is jelezhette, hogy le van zárva a madárles, de adott helyzetben nem sokat mérlegeltünk, és miután megjártuk a bürühidat is, nem is gondoltuk arra hogy le van zárva!. 

Az állatles eseménytelen volt, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem időztünk itt sokat. A "leskelődés" után megpróbáltuk bejárni az "itató" környékét, de az ösvény beleveszett a magas növények tengerébe!

Visszafordulva... mi csak sétáltunk, bejártunk már ismert, és ismeretlen utakat és ösvényeket. Bebarangoltuk a sziget északi részének csaknem minden ösvényét, és a déli részének egy nagy részét.  Időnként szoborrá dermedve kerestük a "trilla", a kopogtatás, a... forrását, máskor keskeny ösvényeken, kiszáradt holtágak partját felfedezve jártuk be ezt a paradicsomot! Visszafele bepillantottunk az elsőre hatalmas, az eső elől menedéket nyújtó nyitott építménybe, mely valaha sokkal pompázatosabb látványt nyújthatott, a környezetéről nem is beszélve!

Amit nem jártunk be, az a zátonyszigeteket, de nem is ezzel a céllal jöttünk ide. Talán egy következő látogatáskor, magasabb vízszintnél, indiánkenuval indulunk majd a felfedezőútra, ám ez még csak egy terv! 

A Rácalmási-szigetek szerintem leginkább tavasztól őszig ad olyan élményt, mely testileg, s lelkileg is felüdülést nyújt. A nád, és fűzfakunyhó, madárlesek, a burjánzó növénytársulások, talán ilyenkor adják a legtöbbet a látogatóknak!

A  Duna-Ipoly Nemzeti Park gondozásában lévő területen látszik a park szakembereinek a jelenléte, de megítélésem szerint, a munkájuk javarészt az állagmegóvásban merülhet ki... Megérdemli ez a sziget a gondoskodást, de nem esztelen formában! Meg kell őrizni mindazt, ami ma is nagy kincse, megújítva azt ami mára a fényét vesztette... és szerintem tulajdonképpen ennyi!

A szigettúra után egy finom lángossal búcsúzunk a Nagy-szigettől.

Búcsúzásként még egy utolsó utáni látnivalóval szeretném zárni a beszámolómat. 2022-ben a vasútállomások szépségversenyében, a rácalmási állomás, a dicső harmadik helyezést érte el! Ez szerintem nem csak a rendezettségének köszönhető, hanem a helyi összefogással elkészült mini vasúttörténeti emlékparknak is, melyet mi nem tudtunk megnézni "belülről", csak a kerítésen "túlról". 

 

Útitipp:

Rácalmás talán a legjobban autóval közelíthető meg, hiszen a távolsági busz megállója, illetve a vasútállomás is viszonylag "távol" esik a központtól! Amennyiben a szeret bringázni, akkor jó kombináció lehet a vonat+kerékpár kombó!

 

Értékelés *****

A városka csodálatos, ha meg szeretne szállni, a Jankovich-kúra várja önt szeretettel, a sziget szépségeit nem szeretném tovább taglalni... 

 

 

Flag Counter