Budapest - Tarcal ~ 227 km. 

Áldó Krisztus szobor - bányató - panorámasétány

Elöljáróban egy kis földrajzi pontosítás. Tarcal az Alföld és a Zempléni (Tokaji)-hegység találkozásánál, a Nagy Kopasz-hegy "tövében" található...
A 37-es főútról Szerencs után lekanyarodva, az út szőlőföldek között "kanyarog" Tarcalig. A Dombtetőkön itt-ott festői szépségű kápolnák láthatóak. Én nem mentem fel egyikhez sem, de aki késztetést érez hozzá hiszem, hogy páratlan élménnyel ajándékozza meg önmagát!
Megérkezve Tarcalra, az első látványosság a Gróf Degenfeld kastályszálló. Tovább haladva az úton... nos igen, van ami elragadja a tekintetet, s van ami bizony nem... Összességében szép, gondozott település, és mint mindenhol, itt is van olyan részlet, mely még nem a legszebb állapotában pompázik.
A szoborhoz a Háziasszonyok boltja után kell balra lefordulni, s néhány kanyar után nincs is más teendő, mint leparkolni az autót, s irány az egyenes, pontsabban a "meredek"!
Egy rövidke szakaszon itt még elvileg lehet autóval... de a parkolás feljebb már nem annyira komfortos, mint "lent".
A panorámasétány kizárólagosan a gyalogosoké! Semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet rajta "közlekedni"! Erre a sétány elején tábla is felhívja a figyelmet! 
Az út elég meredeken emelkedik, de számtalan pihenőhely áll a megfáradt vándorok rendelkezésére. A pihenőkből szétnézve pillanatok alatt bele lehet feledkezni a táj szépségébe! Természetesen a fő látványosság, a 8,5 méter magas Áldó Krisztus szobor, melyet a gyönyörű sétányról lépcsőn és sétaúton egyaránt meg lehet közelíteni.
Felérve a szoborhoz, káprázatos panoráma tárul a szemünk elé. A már a korábbi szintekről megcsodált település látképe, az Alföld, a holtágak, és innen fentről lehet rálátni a Nagy Kopasz-hegybe vájt hajdani bányára is, melyet csapadék, illetve a források víze töltött fel, s ezáltal  oly tiszta, hogy megtelepedtek benne a medúzák is! A tóban tilos fürödni és horgászni! 
Tehát a szobortól mesebeli színekben s formákban gazdag táj tárul elénk, s miáltal a Nagy Kopasz egy vulkanikus hegy,a bányászatnak (nagyon képletesen mondva) hála, a kőzetek szín, és formavilága is el tudja ragadni percekre még a magamfajta, a kőzetekről  minimális tudással rendelkező "műkedvelők" tekintetét is!
A tóhoz  kiépített sétaút ágazik le a szobor felé vezető útról. A tó fogalmazzunk úgy, hogy félkörben járható be. Én szeretek azon az úton visszatérni a kiindulóponthoz melyen odamentem, hiszen a visszaúton sok esetben olyan szépségek is előbukkannak, melyek az odaúton még elrejtőztek a kíváncsian fürkésző tekintet elől. Itt sincs ez másként, de persze ez már egyéni megélés... Hasonlón tiszta vízű tavat eddig csak Rudabányán láttam, ám az a tó azért nagyságrendekkel nagyobb ennél, ám a tarcali tavacska szépsége ettől még... tehát nem a méret a lényeg!
Visszafelé javaslom, hogy a szoborhoz vezető lépcsősor induló szintjén térjenek le az aszfaltútról, s a korlátok felé sétáljanak el. Az Aréna egy amfiteátrum jellegű nyári szabadtéri színpad, melyet nagy valószínűséggel szintén a bányászatnak köszönhetően lehetett így kialakiítani. A lépcsőkön le lehet sétálni, s egy földes-aszfaltos úton vissza lehet jutni a panorámasétány elejére...
 
Értékelés *****
Minek utazna  Rio de Janeiroba, ha nem "muszály"? Kicsit lóduljon meg a képzelete, s itt van "majdnem minden" csak kicsiben! ...és Rióban nem biztos, hogy kap olyan finom borokat, mint itt!