Kámoni Arborétum

Kámon hajdan egy kis falu volt Szombathely északi részéhez közel, ám a város fejlődése, terjeszekedése miatt mára  "beolvadt" Szombathelybe. Az gondolom, hogy az arborétum megközelítése nagyon egyszerű! A szűken vett  belváros határán található Petőfi Sándor útról, a táblával jelzett irányba lekanyarodva, tulajdonképpen egyenes út vezet ide. Abban az esetben, ha nem autóval (motorral) érkezett a városba, akkor a (vasútállomástól induló) 12-es vagy a 21-es autóbusszal nagyon gyorsan eljut ebbe a csodálatos "kertbe". Ha szívesen kerekezik, akkor kb 3 km kényelmes tekerés, javarészt remek kerékpárúton, a Petőfi Sándor utca sarkától...

Számomra jó érzés volt megérkezni, melegség járta át a lelkem, amikor beléptem a kapun, az okát nem magyarázom, de ez egy nagyon kellemes érzés volt! A bejárat... az Ökoturisztikai Látogató- és Oktatóközpont épületében talál mosdót, mely megtekintése a kert bejárása előtt megeshet, hogy jó ötlet! A hozzávetőlegesen 5 km hosszú séta első látnivalója, Bánó István erdőmérnök szobra. Jelentős, az arborétumhoz köthető növénynemesítő kutatómunkája, nagy szerepet játszott az arborétum fejlesztésében, a kert tavainak, és az ezeket összekötő csatornarendszerek kialakításában!

A Gyöngyös patak felett "átívelő" hídon elindulva, kezdetét veszi egy nagyon kellemes séta, mely többek között a virágzó rhododendronok színes  világába kalauzol el minket.

Általában  amikor elindulok, elindulunk egy kiszemelt szépség felfedezésére, utánaolvasok több helyen, több csatornán annak, hogy mit kell, mit illik tudni az adott helyről. Nos a Kámoni Arborétum múltjáról elég borús dolgokat is olvastam. A kert építését Saághy Mihály kezdte meg a XIX. század második felében. A munkát a fia, István folytatta, melynek eredményeként a II. világháborút megelőző időszakig ötszáznál is több fás szárú, részint örökzöld növényt telepítettek. Ennek a csodálatos gyűjtemények a II.világháború alatt csaknem a kétharmada elpusztult. A fákat kivágták, és a katonák, valamint a lakosság eltüzelte. A parkot az 1950-es években gondozásba vette az Erdészeti Tudományos Intézet, akik tulajdonképpen megmentették a végső pusztulástól, és akiknek köszönhetően ma itt sétálhatunk a juhar, tölgy és fenyőfák lombkoronája által árnyékossá tett sétautakon. A park szélén található Saághy-kastély sajnos nem látogatható, magántulajdonban van!

A patak mentén kezdjük a sétát. A kastély felé haladva, a színpompás Rhododendronok elkápráztatnak minket, és most nem csak a színek kavalkádjára  korlátoztam le azt a leírhatatlan sokszínűséget, melyben fürdőzünk. Sajnos nincs a szókincsemben megfelelő szó arra, ami a Tisztelt Olvasó számára is maximálisan visszaadja azt, amit megélek, megélünk! Talán elcsépelt gondolat, és többször használom a kelleténél, de itt is azt érzem hogy a paradicsomban vagyok! Az énekesmadarak szűnni nem akaró koncertje, a kastély melletti tó illata, a sűrű bambuszerdő mely mögött új tér nyílik meg, vagy mégsem? A kertet "behálózó" kis csatornák egységbe olvasztják a kert különböző részeit. A csillogó víztükörben, a kert szépségének egy új dimenziója ölt testet. ...és itt nem csak a vízpart növény és állatvilágára gondolok, hanem az egész kert hangulatára, melynek a víz, egy fontos eleme!

Botanikai kör, fotókör, színes virágok, gömbölyded ezerszínű cserjék, a lombokon átszűrődő késő délutáni fények játéka, a kis zubogó, vagy vízesés mely körül... talán sikerült úgy kiválogatni a fényképeket, hogy érzékelhető lesz mindaz, amit oly nehéz megfogalmazni. A színek, a formák, a fények az illatok , és a tükröződések kertjében helyet kapott a mély, tisztelettel átszőtt emlékezés is. Az alapító, Saághy István körtefából faragott szobra a "középső" tó mellett kanyargó ösvény mentén található. Igen, a fiút befejezte az édesapa munkáját, "készre" formálta az álmot, és így őt tartják az arborétum alapítójának!

Látogatásunkkor esküvői fotózás zajlott, miközben a násznép már a bejárat melletti tisztáson várta az ifjú párt. Igen, az arborétum esküvői helyszín is, mely minden bizonnyal nem csak annak köszönhető, hogy "csak egyszerűen" szép, hanem annak is, hogy a kert karbantartása, ápolása sincs elhanyagolva. A 2010- 2011-ben végzett felújítás, a kert növényvilágának gazdagítását sem hagyta figyelmen kívül! Több ezer új növényt ültettek el, valamint a régi sziklakert helyén, a tó partján került kialakításra az arborétum egyik leglátványosabb része, a dendrocolor sziklakert, melyről annyit kell tudni, hogy ez egy különféle színű növénycsoportokból álló terület, mely nagyon különleges látvánnyal örvendezteti meg a látogatókat. A dendrocolor sziklakert megálmodója, Saághy István volt, aki önképzéssel vált világhírű dendrológussá! 

 

Értékelés:

Veszélyes dolog belépni az arborétum kapuján, ugyanis mintha egy különös időkapun lépnénk át. A percek észrevétlenül peregnek... mert jó itt lenni! Amire figyeljen, hogy emlékeim szerint alig, vagy egyáltalán nem láttam szemetest, ami nem negatív kritika! Sőt!!!!

2023-05-22

Flag Counter